Legfrisebb történetek

Tea, kátyúk és Anna

T

Jött e-mail Annától. Még jó múltkor. Mindig kicsit feszélyezve nyitotta meg ezeket. Legendásan rossz kapcsolattartó hírében állt. Többször próbálta megfejteni miért feledkezik meg az emberekről egy idő után, ha nem találkozik velük. Egyke volt, korán lett félárva, aztán ott volt a szegénység is, ami végig kísérte a fiatal felnőtt éveit. A körülmények kedveztek a befelé fordulásnak, a felfogásnak...

Legvégén

L

Fiatal korában a zene volt mindene. Régen egy album egy egész történetet jelentett és ő maga is tudta, hogy semmi sem fontosabb ennél. A mondanivalónál. Hogy kontextusa nélkül semmi sem értelmezhető a maga valójában. Minden jelentéstartalom átalakul, csonkul, ha egy dal a lejátszási listán összekeveredik egy hozzá nem illővel. Serdült, és a világ egyébként is zavaros volt a számára. Minden...

Börtön

B

Izolált világom két szintre oszlik. A galérián felülire, ahol ott a sóhajokkal teli fekhelyem, a rosszul beállított ébresztőórám, mellette tornyosul egy csomó még vagy már megunt, félbehagyott könyv az éjjeli szekrényemen. Ez a szendergés, a nyugodt szuszogás dimenziója.

Álomtörés – üresség

Á

Mindig is azt gondoltam: kivételes gyermekkorom volt és ennek köszönhető, hogy sokáig csontomig tudtak hatolni az ünnepek. Főleg a két nagy keresztény ünnepünk: a húsvét és persze a karácsony. Óvodásként órákat feküdtem az év közben a poros padláson pihenő csehszlovák műfenyőnkből ünnepre ékesített, átlényegült karácsonyfa alatt és bűvöltem az ágakon csüngő díszeket. Néha megpörgettem őket és...

Zárdában a Pestis idején

Z

Ő itt huszonkilenc évesen, szűzként, apácaként szöszöl. Jó, akkor nem szöszöl, hanem éppen rémesen el van foglalva egy kőrakás közepén. Mindenki nagyon el van foglalva. Ahogy éppen etájt a spájzban Inucencia nővér is roppantmód el van foglalva a pestis miatt itt ragadt fiatal diakónussal. Töcskölnek.

Ablakcsere

A

A medve testű munkások kalapálják , tépik a régi keretet, közben, néha sóhajtanak: meg kéne állni egy kávéra – pedig csak most jöttek. Földszint lévén meg-meg állnak a járókelők is, bámulnak be mások életébe, melynek pőresége most sallangok, meg függönyök nélkül, teljes valójában zuhan ki az utcára, bele a nyakukba.

Mesterkeringő

M

– Tibike, gyorsan, szaladjál csak be papírért, meg irónért! – ugrassza a kopott sámlin kuporgó öregasszony a nyári megfázástól taknyát szortyogó unokát. Aztán félve a Mester felé sandít, biztos megveti őket, amiért nem készültek fel jobban.

Csend

C

Valahogy idegennek hat a csend az embertől. Egész gyerekkoromban zajongtam, egy egész világnak magyaráztam az újabbnál újabb felfedezéseim. Hol kacagva, hol sírva, de sohasem csendesen, mindig kiabálva, figyelmet követelve. Sokáig nem is értettem mi a csend. Idővel megtanuljuk ezt is, csendben örülni és csendben sírni. Vannak kultúrák, ahol azért teszik mindezt, hogy ne zavarják a többieket...

Eszkép

E

Azt mondják kizökkent az időnk, hogy sosem ott vagyunk éppen ahol, és akkor amikor. Az elménk állandó révületben rángva vergődik a múlt egy-egy szörnyű vagy gyönyörűséges pillanatában. Újra felöklendett szavak fülünkben, fantom érintések bőrünkön. Mindent beborít egy megerőszakolt nosztalgia, a visszamenekülés édeskés vágya.

Történet fa

Történet morzsák

A Történetíró

[RPD]

Mindenkinek van egy története. Még azoknak is, akik ezt tagadják, vagy nem tartják a sajátjukat különösebben érdekesnek. Ezekben a történethálókban foglalunk helyet mindannyian. A szálak hol összefonódnak, hol szétszakadnak. Csak egy biztos: minden tett, minden rezgés tovafut rajtuk. Így érjük el egymást. A történeteinken keresztül. Ezek az én történeteim. Magamról és másokról. Létezőkről és kitaláltakról.