beszély történetek, hozott anyagból is

SzerzőP 2501

Személyem rejtve a történetek kulisszái mögött; számos megesett, mások kitaláltak. Van, ami tapasztalat és van ami hallomás, esetleg délibábos látomás. Van, ami nyugodt és szép, de zömében nem erről szólok épp. Beszélyek között élve, azokat megörökítve igyekszem átélhetővé tenni, hol vidám kalandba, hol iszamós drámába foglalni e létezést.

Zárdában a Pestis idején

Z

Ő itt huszonkilenc évesen, szűzként, apácaként szöszöl. Jó, akkor nem szöszöl, hanem éppen rémesen el van foglalva egy kőrakás közepén. Mindenki nagyon el van foglalva. Ahogy éppen etájt a spájzban Inucencia nővér is roppantmód el van foglalva a pestis miatt itt ragadt fiatal diakónussal. Töcskölnek.

Ablakcsere

A

A medve testű munkások kalapálják , tépik a régi keretet, közben, néha sóhajtanak: meg kéne állni egy kávéra – pedig csak most jöttek. Földszint lévén meg-meg állnak a járókelők is, bámulnak be mások életébe, melynek pőresége most sallangok, meg függönyök nélkül, teljes valójában zuhan ki az utcára, bele a nyakukba.

Mesterkeringő

M

– Tibike, gyorsan, szaladjál csak be papírért, meg irónért! – ugrassza a kopott sámlin kuporgó öregasszony a nyári megfázástól taknyát szortyogó unokát. Aztán félve a Mester felé sandít, biztos megveti őket, amiért nem készültek fel jobban.

Csend

C

Valahogy idegennek hat a csend az embertől. Egész gyerekkoromban zajongtam, egy egész világnak magyaráztam az újabbnál újabb felfedezéseim. Hol kacagva, hol sírva, de sohasem csendesen, mindig kiabálva, figyelmet követelve. Sokáig nem is értettem mi a csend. Idővel megtanuljuk ezt is, csendben örülni és csendben sírni. Vannak kultúrák, ahol azért teszik mindezt, hogy ne zavarják a többieket...

Eszkép

E

Azt mondják kizökkent az időnk, hogy sosem ott vagyunk éppen ahol, és akkor amikor. Az elménk állandó révületben rángva vergődik a múlt egy-egy szörnyű vagy gyönyörűséges pillanatában. Újra felöklendett szavak fülünkben, fantom érintések bőrünkön. Mindent beborít egy megerőszakolt nosztalgia, a visszamenekülés édeskés vágya.

Boszorkányszék karácsonyra

B

Palika (becsületes nevén Jónás Pál, 7. osztályos tanuló) csepp falujában éppen az éjféli misére üget. Arca kipirosodott a hidegtől meg a rohanástól. A havazás már előző nap alább hagyott és most száz szikrát szórnak a csillagok a hófödém kristályain. Felettük pedig ott őrködik vigyorogva a fenyegetően nagyra nőtt telihold, amely sápadt fényével árnyékot vető, természetellenes világosságot csorgat...

beszély történetek, hozott anyagból is