beszély történetek, hozott anyagból is

KategóriaJegyzetek

Jegyzetek

Ablakcsere

A medve testű munkások kalapálják , tépik a régi keretet, közben, néha sóhajtanak: meg kéne állni egy kávéra – pedig csak most jöttek. Földszint lévén meg-meg állnak a járókelők is, bámulnak be mások életébe, melynek pőresége most sallangok, meg függönyök nélkül, teljes valójában zuhan ki az utcára, bele a nyakukba.

Csend

Valahogy idegennek hat a csend az embertől. Egész gyerekkoromban zajongtam, egy egész világnak magyaráztam az újabbnál újabb felfedezéseim. Hol kacagva, hol sírva, de sohasem csendesen, mindig kiabálva, figyelmet követelve. Sokáig nem is értettem mi a csend. Idővel megtanuljuk ezt is, csendben örülni és csendben sírni. Vannak kultúrák, ahol azért teszik mindezt, hogy ne zavarják a többieket...

Eszkép

Azt mondják kizökkent az időnk, hogy sosem ott vagyunk éppen ahol, és akkor amikor. Az elménk állandó révületben rángva vergődik a múlt egy-egy szörnyű vagy gyönyörűséges pillanatában. Újra felöklendett szavak fülünkben, fantom érintések bőrünkön. Mindent beborít egy megerőszakolt nosztalgia, a visszamenekülés édeskés vágya.

Üres frázisok vasárnap reggelre

Sugárözön csorog az égi korong kerekéről. Fényárban úsznak a lakótelep panelházai. Távolról mintha ezek a vasbeton oszlopok tartanák a kéken és szeplőtlen föléjük feszülő eget.

beszély történetek, hozott anyagból is