KategóriaJegyzetek

Jegyzetek

Világtalan napok

Az utcák levegőjében emberi vizelet és döner kebab szaga keveredik. Novemberi, hideg szél motoz a templom körüli park ágai között. Minden levelük sárgásbarnán tapad a múlt párás kérgére. Tapogatom a házak falát. Tenyerem alatt érdesen húzódik az budapesti utcák bőre. Gyógyszerízt érzek a számban, meg keserűséget. Azt nem a gyógyszertől. Hanem a kilátástalanságtól. Kilátástalanság. Kilátás...

Imádni és gyűlölni, na meg túlozni

Habár a magyar nyelvben számtalan ige áll rendelkezésünkre, hogy kifejezzük érzelmeinket valaki vagy valami iránt, gyakran már csak “imádunk” és “gyűlölünk”. Roppant kellemetlen. Könnyű lenne megint előcitálni a “közösségi média a hibás érte” megállapítást, még ha így is van. Nem is csak arról van szó, hogy a választékosság minden igénye nélkül...

Tasli

Végtére a január sosem ígér semmit az alig megkezdett, de már félbe is hagyott újévi fogadalmakon, hideg zúzmarán, lassan világosodó nappalokon és kényelmetlenül feszülő nadrágkorcokon kívül.  Nem volt ez másképp 2020-ban sem. A külön bejáratú valóságunk kopott díszletei között vedeltük a poshadt Chardonnayt. Már épp el is bóbiskoltunk volna, miközben napfényt és strandot vizionáltunk, várva a...

Első hó

Röpke polkát járnak a hópelyhek az égen, lassan betemetik a világot. Fehér takarója alatt alszanak a házak, kertek, utcák, emberek. Elcsendesedik a motozó nesz is a szenes kályhával befűtött szobában. Gyerek nyomja piros orcáját az ablaküvegnek és nézi a tél súlyos varázsától megbűvölve a hóesést. Még emlékszem az első hóra. Bizonyosan ezért rajongok érte ennyire, mert az emléke oly kedves. Négy...

A gőg napjai ha leperegnek, Te ott leszel

Otthon vagyok ebben az elnémult faluban, a múlt árnyékai pedig szokatlan élességgel vetülnek a szoba falára. Ilyenkor újra érzem ennek a helynek a fojtogató gravitációját, aminek tömegvonzásából csak áldozatok árán tudtam megszökni. Az egyik ilyen áldozat Te voltál. Nyolc év kellett hozzá, hogy legyen merszem szembenézni vele. Egy ilyen év után, mint amilyen ez a 2020-as volt, akarva és...

Tea, kátyúk és Anna

Jött e-mail Annától. Még jó múltkor. Mindig kicsit feszélyezve nyitotta meg ezeket. Legendásan rossz kapcsolattartó hírében állt. Többször próbálta megfejteni miért feledkezik meg az emberekről egy idő után, ha nem találkozik velük. Egyke volt, korán lett félárva, aztán ott volt a szegénység is, ami végig kísérte a fiatal felnőtt éveit. A körülmények kedveztek a befelé fordulásnak, a felfogásnak...

Legvégén

Fiatal korában a zene volt mindene. Régen egy album egy egész történetet jelentett és ő maga is tudta, hogy semmi sem fontosabb ennél. A mondanivalónál. Hogy kontextusa nélkül semmi sem értelmezhető a maga valójában. Minden jelentéstartalom átalakul, csonkul, ha egy dal a lejátszási listán összekeveredik egy hozzá nem illővel. Serdült, és a világ egyébként is zavaros volt a számára. Minden...

Börtön

Izolált világom két szintre oszlik. A galérián felülire, ahol ott a sóhajokkal teli fekhelyem, a rosszul beállított ébresztőórám, mellette tornyosul egy csomó még vagy már megunt, félbehagyott könyv az éjjeli szekrényemen. Ez a szendergés, a nyugodt szuszogás dimenziója.

Álomtörés – üresség

Mindig is azt gondoltam: kivételes gyermekkorom volt és ennek köszönhető, hogy sokáig csontomig tudtak hatolni az ünnepek. Főleg a két nagy keresztény ünnepünk: a húsvét és persze a karácsony. Óvodásként órákat feküdtem az év közben a poros padláson pihenő csehszlovák műfenyőnkből ünnepre ékesített, átlényegült karácsonyfa alatt és bűvöltem az ágakon csüngő díszeket. Néha megpörgettem őket és...

Ablakcsere

A medve testű munkások kalapálják , tépik a régi keretet, közben, néha sóhajtanak: meg kéne állni egy kávéra – pedig csak most jöttek. Földszint lévén meg-meg állnak a járókelők is, bámulnak be mások életébe, melynek pőresége most sallangok, meg függönyök nélkül, teljes valójában zuhan ki az utcára, bele a nyakukba.

Történet fa

Történet morzsák

A Történetíró

[RPD]

Mindenkinek van egy története. Még azoknak is, akik ezt tagadják, vagy nem tartják a sajátjukat különösebben érdekesnek. Ezekben a történethálókban foglalunk helyet mindannyian. A szálak hol összefonódnak, hol szétszakadnak. Csak egy biztos: minden tett, minden rezgés tovafut rajtuk. Így érjük el egymást. A történeteinken keresztül. Ezek az én történeteim. Magamról és másokról. Létezőkről és kitaláltakról.