Reggel, öt. Van szuszogás melletted. Talán most csak ennyinek is elég lenne örülni, és nem túlgondolni.
2 hónap ezelőtt
Reggel, öt
10május
Semmi extra, csak gondolatok
KategóriaGondolatok
7 hónap ezelőtt
Hová tűnt a személyes nézőpont?
19december
A sablonok egyetemesek, a közéleti erőtér pedig két, gyakran szélsőséges csomópontba tömörül, mely előírja, hogy miről mit illik és mit kell gondolni. Ellenkező esetben jöhet a boszorkányüldözés és az eltartott kisujjal történő megmondás.
2021-02-14
Világtalan napok
14február
Az utcák levegőjében emberi vizelet és döner kebab szaga keveredik. Novemberi, hideg szél motoz a templom körüli park ágai között. Minden levelük sárgásbarnán tapad a múlt párás kérgére. Tapogatom a házak falát. Tenyerem alatt érdesen húzódik az budapesti utcák bőre. Gyógyszerízt érzek a számban, meg keserűséget. Azt nem a gyógyszertől. Hanem a kilátástalanságtól. Kilátástalanság. Kilátás...
2021-02-01
Imádni és gyűlölni, na meg túlozni
01február
Habár a magyar nyelvben számtalan ige áll rendelkezésünkre, hogy kifejezzük érzelmeinket valaki vagy valami iránt, gyakran már csak “imádunk” és “gyűlölünk”. Roppant kellemetlen. Könnyű lenne megint előcitálni a “közösségi média a hibás érte” megállapítást, még ha így is van. Nem is csak arról van szó, hogy a választékosság minden igénye nélkül...
2021-01-02
Tasli
02január
Végtére a január sosem ígér semmit az alig megkezdett, de már félbe is hagyott újévi fogadalmakon, hideg zúzmarán, lassan világosodó nappalokon és kényelmetlenül feszülő nadrágkorcokon kívül. Nem volt ez másképp 2020-ban sem. A külön bejáratú valóságunk kopott díszletei között vedeltük a poshadt Chardonnayt. Már épp el is bóbiskoltunk volna, miközben napfényt és strandot vizionáltunk, várva a...
2020-12-27
Első hó
27december
Röpke polkát járnak a hópelyhek az égen, lassan betemetik a világot. Fehér takarója alatt alszanak a házak, kertek, utcák, emberek. Elcsendesedik a motozó nesz is a szenes kályhával befűtött szobában. Gyerek nyomja piros orcáját az ablaküvegnek és nézi a tél súlyos varázsától megbűvölve a hóesést. Még emlékszem az első hóra. Bizonyosan ezért rajongok érte ennyire, mert az emléke oly kedves. Négy...
2020-12-18
A gőg napjai ha leperegnek, Te ott leszel
18december
Otthon vagyok ebben az elnémult faluban, a múlt árnyékai pedig szokatlan élességgel vetülnek a szoba falára. Ilyenkor újra érzem ennek a helynek a fojtogató gravitációját, aminek tömegvonzásából csak áldozatok árán tudtam megszökni. Az egyik ilyen áldozat Te voltál. Nyolc év kellett hozzá, hogy legyen merszem szembenézni vele. Egy ilyen év után, mint amilyen ez a 2020-as volt, akarva és...
2020-11-28
Tea, kátyúk és Anna
28november
Jött e-mail Annától. Még jó múltkor. Mindig kicsit feszélyezve nyitotta meg ezeket. Legendásan rossz kapcsolattartó hírében állt. Többször próbálta megfejteni miért feledkezik meg az emberekről egy idő után, ha nem találkozik velük. Egyke volt, korán lett félárva, aztán ott volt a szegénység is, ami végig kísérte a fiatal felnőtt éveit. A körülmények kedveztek a befelé fordulásnak, a felfogásnak...
2020-11-16
Legvégén
16november
Fiatal korában a zene volt mindene. Régen egy album egy egész történetet jelentett és ő maga is tudta, hogy semmi sem fontosabb ennél. A mondanivalónál. Hogy kontextusa nélkül semmi sem értelmezhető a maga valójában. Minden jelentéstartalom átalakul, csonkul, ha egy dal a lejátszási listán összekeveredik egy hozzá nem illővel. Serdült, és a világ egyébként is zavaros volt a számára. Minden...
2020-11-15
Börtön
15november
Izolált világom két szintre oszlik. A galérián felülire, ahol ott a sóhajokkal teli fekhelyem, a rosszul beállított ébresztőórám, mellette tornyosul egy csomó még vagy már megunt, félbehagyott könyv az éjjeli szekrényemen. Ez a szendergés, a nyugodt szuszogás dimenziója.
