KategóriaRövid történetek

Rövidebb lélegzetvételű történetek, novellák, elbeszélések, beszélyek.

Szacsikó néni

Langyos novemberi fényben sütkéreznek a momidzsi vörösétől parázsló hegyoldalak. Szomorkás nosztalgiabuborék vesz körül a Kura Kura vendéglő konyhájában. A vendégek után maradt takojaki-majzos tányérokat mosogatom míg házigazdáimmal a japán hangutánzó kifejezéseken derülünk. A nyuri-nyuri a ragadóst jelenti, ám a puri-puri a roppanóst. Közben az órámra pillanatok. Nemsokára érkezik Szacsikó néni...

Térdelj elém!

Ó, hát itt vagy? Párkák balra el, menjetek szellőzni egyet, fáj a fejem a rikácsolásotoktól! Orákulumok ti is szedelőzködjetek, szederjes csecsetekre vegyétek vissza a fátyolt. Elmenőben azért még szóljatok a vésnöknek, hogy hívatom! Te pedig, térdelj elém, és rebegd el, miért tértél be ilyen kései órán csarnokomba? Ó, vagy úgy? Isten akarsz lenni? Éppen időben! Most, hogy a régi világ éppen...

Tea, kátyúk és Anna

Jött e-mail Annától. Még jó múltkor. Mindig kicsit feszélyezve nyitotta meg ezeket. Legendásan rossz kapcsolattartó hírében állt. Többször próbálta megfejteni miért feledkezik meg az emberekről egy idő után, ha nem találkozik velük. Egyke volt, korán lett félárva, aztán ott volt a szegénység is, ami végig kísérte a fiatal felnőtt éveit. A körülmények kedveztek a befelé fordulásnak, a felfogásnak...

Zárdában a Pestis idején

Ő itt huszonkilenc évesen, szűzként, apácaként szöszöl. Jó, akkor nem szöszöl, hanem éppen rémesen el van foglalva egy kőrakás közepén. Mindenki nagyon el van foglalva. Ahogy éppen etájt a spájzban Inucencia nővér is roppantmód el van foglalva a pestis miatt itt ragadt fiatal diakónussal. Töcskölnek.

Mesterkeringő

– Tibike, gyorsan, szaladjál csak be papírért, meg irónért! – ugrassza a kopott sámlin kuporgó öregasszony a nyári megfázástól taknyát szortyogó unokát. Aztán félve a Mester felé sandít, biztos megveti őket, amiért nem készültek fel jobban.

Boszorkányszék karácsonyra

Palika (becsületes nevén Jónás Pál, 7. osztályos tanuló) csepp falujában éppen az éjféli misére üget. Arca kipirosodott a hidegtől meg a rohanástól. A havazás már előző nap alább hagyott és most száz szikrát szórnak a csillagok a hófödém kristályain. Felettük pedig ott őrködik vigyorogva a fenyegetően nagyra nőtt telihold, amely sápadt fényével árnyékot vető, természetellenes világosságot csorgat...

Történet fa

Történet morzsák

A Történetíró

[RPD]

Mindenkinek van egy története. Még azoknak is, akik ezt tagadják, vagy nem tartják a sajátjukat különösebben érdekesnek. Ezekben a történethálókban foglalunk helyet mindannyian. A szálak hol összefonódnak, hol szétszakadnak. Csak egy biztos: minden tett, minden rezgés tovafut rajtuk. Így érjük el egymást. A történeteinken keresztül. Ezek az én történeteim. Magamról és másokról. Létezőkről és kitaláltakról.