Ablakcsere

A

Jellegzetes, égett vasreszelék szaga tölti be a budai lakást. Mohón, hangosan harapja a sarokcsiszoló a betonba süllyesztett fémet. Közben hol sietős, hol cammogó léptek alatt nyikordul a magyar belterek elmaradhatatlan kelléke, a parketta. Néha éles hanggal nekiverődik egy makrancos, ipari hosszabbító kábel feketén ringó teste, ahogy gazdája után vetődik.

Eközben szállnak a “hejjjózsi”-k meg “vanegycigid?”-ek. A medve testű munkások kalapálják , tépik a régi keretet, közben, néha sóhajtanak: meg kéne állni egy kávéra – pedig csak most jöttek. Földszint lévén meg-meg állnak a járókelők is, bámulnak be mások életébe, melynek pőresége most sallangok, meg függönyök nélkül, teljes valójában zuhan ki az utcára, bele a nyakukba. Közben van, aki bekérdez a sebzett szélű lyukba a mesternek : “Mikor jönnek az egy per hatba? Mert csak a gyerek lesz otthon, nekem sietnem kell a munkába” és valóban, ahogy elhangzik a megnyugtató “mingyá’ ” már el is kopog a kérdező félmagas cipősarkain a megálló irányába.

Közben zavartalanul nyúlik az idő huzata, feszül rá főnöknek tett könnyelmű ígéretekre, visszatartott biológiai szükségletekre és magára az ablakcsere mitológiájára is.

Mert ez is, az ablakcsere is lehet átvitt értelmű, sokatmondó analógia, hisz van akinek az életén is ablakot kell cserélni. A régi, fátyolos képet mutató, már nyomokban karcos üveget felváltja az új, a tiszta, a csillogó, a kint valóságát új színben feltáró; a tűzön hevített homok csodája. Dupla kamrával, muskátlikat csalogató fehér párkánnyal. És persze az új függöny ígéretével. Mert úgy illik.

Télen végre tényleg nyitni kell az ablakot, úgy igazán, a távhőfelesleg nagyvonalú szabadba engedéséhez, mert az új ablak kerete már nem áll el, a szárny nem szorul vagy nem túl laza, németesen passzentos.

Az ablakcsere valahol nézőpontcsere is. A megszokottat, de az idők folyamán elfáradt, kicsit torzító, huzatos nézetünket olykor cserélni kell, meg kell újítani, váltani kell. Így épül fel, majd használódik el az éltünk háza is, hogy később újra és újra felújíthassuk azt.

-Gyere Jancsika, hozd a vízi mértéket is!

A szerzőről

[RPD]

Mindenkinek van egy története. Még azoknak is, akik ezt tagadják, vagy nem tartják a sajátjukat különösebben érdekesnek. Ezekben a történethálókban foglalunk helyet mindannyian. A szálak hol összefonódnak, hol szétszakadnak. Csak egy biztos: minden tett, minden rezgés tovafut rajtuk. Így érjük el egymást. A történeteinken keresztül. Ezek az én történeteim. Magamról és másokról. Létezőkről és kitaláltakról.

Szóljon hozzá

Történet fa

Történet morzsák

A Történetíró

[RPD]

Mindenkinek van egy története. Még azoknak is, akik ezt tagadják, vagy nem tartják a sajátjukat különösebben érdekesnek. Ezekben a történethálókban foglalunk helyet mindannyian. A szálak hol összefonódnak, hol szétszakadnak. Csak egy biztos: minden tett, minden rezgés tovafut rajtuk. Így érjük el egymást. A történeteinken keresztül. Ezek az én történeteim. Magamról és másokról. Létezőkről és kitaláltakról.