Csend

C

Valahogy idegennek hat a csend az embertől. Egész gyerekkoromban zajongtam, egy egész világnak magyaráztam az újabbnál újabb felfedezéseim. Hol kacagva, hol sírva, de sohasem csendesen, mindig kiabálva, figyelmet követelve. Sokáig nem is értettem mi a csend.

Idővel megtanuljuk ezt is, csendben örülni és csendben sírni. Vannak kultúrák, ahol azért teszik mindezt, hogy ne zavarják a többieket. Máshol – például a miénkben is – a felnőtté válás jele, hogy képesek vagyunk fékezni az indulatainkat, elnémítani magunk. Sokszor a bölcsességgel is összefonódik a hallgatás.

Emlékszem milyen volt a csend kettőnk között, mikor már elfogytak a szavak a hevületben, és bármely közlés butává tette volna a helyzetet. Ugyanígy fogytak el a szavak a krízisben is, mikor már minden mögöttünk volt és minden ígéret hiábavaló lett volna. A halált is csak csendben lehet szemlélni, amikor a sírgödör szélén állva bámulunk bele az elkerülhetetlenbe. Talán pont ezért nem szeretek csendben lenni.

Aztán van egy másfajta csend is. Az alkotói kín csendje, mikor vagy elnémítanak vagy magunkat némítjuk el. Az előbbi borzalmas, hisz általában azért követelik, mert kilógunk a sorból. Az utóbbi viszont tragikus, mert megnémulás a belső válság tünete, a megalkuvás mételyének munkáját jelzi. Hogy minden jól van így és már nem is kell elmondani semmit, mert nem maradt mit, vagy mert úgysem hallgatná meg senki.

Hát valami ilyen az amikor fél órát ülünk az üres képernyő előtt és a villogó kurzort szuggeráljuk , de akárhányszor is helyezzük ujjainkat a billentyűkre, gyengék vagyunk lenyomni őket. Végül már annyira idegtépővé válik az egyenletes villogás a fehér lapon, mint az éjszaka csendjében a csepegő csap. Minden apró cseppenés a mosogatótál krómján visszhangzik a sötétben. És az idegtépő csendben.

A szerzőről

[RPD]

Mindenkinek van egy története. Még azoknak is, akik ezt tagadják, vagy nem tartják a sajátjukat különösebben érdekesnek. Ezekben a történethálókban foglalunk helyet mindannyian. A szálak hol összefonódnak, hol szétszakadnak. Csak egy biztos: minden tett, minden rezgés tovafut rajtuk. Így érjük el egymást. A történeteinken keresztül. Ezek az én történeteim. Magamról és másokról. Létezőkről és kitaláltakról.

Szóljon hozzá

Történet fa

Történet morzsák

A Történetíró

[RPD]

Mindenkinek van egy története. Még azoknak is, akik ezt tagadják, vagy nem tartják a sajátjukat különösebben érdekesnek. Ezekben a történethálókban foglalunk helyet mindannyian. A szálak hol összefonódnak, hol szétszakadnak. Csak egy biztos: minden tett, minden rezgés tovafut rajtuk. Így érjük el egymást. A történeteinken keresztül. Ezek az én történeteim. Magamról és másokról. Létezőkről és kitaláltakról.