Eszkép

E

Röpke pernyeként imbolyog a múlt a nyárközépi éjszaka sötétjében. Fel a rozsdás vashordóból, ahol lángnyelvek emésztik az érdektelen részleteket. Számlákat, végzéseket. Idejétmúlt megállapodások papírlenyomatait habzsolja most Prométheusz ajándéka. Vörösen. Kicsit vörösebben is, mint elviselhető lenne.

Azt mondják kizökkent az időnk, hogy sosem ott vagyunk éppen ahol, és akkor amikor. Az elménk állandó révületben rángva vergődik a múlt egy-egy szörnyű vagy gyönyörűséges pillanatában. Újra felöklendett szavak fülünkben, fantom érintések bőrünkön. Mindent beborít egy megerőszakolt nosztalgia, a visszamenekülés édeskés vágya. A világ pedig ráerősít a kollektív emlékezettel. Eszképizmus a pontos megjelölés, ami nem is igazán elvágyódást jelent, hanem kétségbeesett menekülést a jelentől. Sokféleképp manifesztálódik ez az igény, főként a médiában. Jó példa a nyolc éven át futó sárkányos tévésorozat, ami egy ármányoktól és összeesküvésektől terhes, mágiával is megszórt, képzelt középkori világba kalauzolta el a nézőit. A végjátéka mégis keserédes lett több okból kifolyólag. Ám a hőbörgés valódi, csak kevesek által bevallott oka mégis egyértelműen a tény: véget ért, ezáltal bezárult egy ajtó, elvágtak bennünket egy jól megszokott és megszeretett drogtól. Pedig mondtuk volna bicebóca angolsággal: hold the door!

Szerencsére gyorsan kivágódott egy másik csapóajtó, ami a nyúl üregén át Csernobil városába vezetett 86 tavaszára, hogy a világ szórakoztatóiparának hajszálcsövein keresztül felszívjuk az RMBK reaktorból ömlő rémületet. De mindegy is téma, mert lehetnek azok gumibabaként egymást elagyabugyáló szuperhősök sztreccsköpenyben egy valódi téteket hirdető, mégis valódi tétek nélküli mozifilmben vagy éppen valamelyik nyolcvanas évekből előkotor sláger synthwave egynyári feldolgozása. Az irány jól látható. Menekülni kell, mert a világ túl komplex lett és újra közeledik valami olyan pont felé, amit már láttunk, nem is olyan régen. Amerika megint nagy akar lenni, az Egyesült Királyság eltartott kisujjal sodródik az idiotizmus felé, mert újra nagy akar lenni, mi meg halomra építjük a stadionokat, mert most épp focinemzet akarunk lenni. Meg amúgy nagyok is. A szomszéd meg zöld meggyfaágakat próbál égetni a hosszúra nyúlt alkonyatban, mert valahova el kell tüntetni, leginkább fojtogató füst formájában, be, az ideges szomszédasszonya hálójába a szellőztetésre nyitva hagyott ablakon át.

A szerzőről

[RPD]

Mindenkinek van egy története. Még azoknak is, akik ezt tagadják, vagy nem tartják a sajátjukat különösebben érdekesnek. Ezekben a történethálókban foglalunk helyet mindannyian. A szálak hol összefonódnak, hol szétszakadnak. Csak egy biztos: minden tett, minden rezgés tovafut rajtuk. Így érjük el egymást. A történeteinken keresztül. Ezek az én történeteim. Magamról és másokról. Létezőkről és kitaláltakról.

Szóljon hozzá

Történet fa

Történet morzsák

A Történetíró

[RPD]

Mindenkinek van egy története. Még azoknak is, akik ezt tagadják, vagy nem tartják a sajátjukat különösebben érdekesnek. Ezekben a történethálókban foglalunk helyet mindannyian. A szálak hol összefonódnak, hol szétszakadnak. Csak egy biztos: minden tett, minden rezgés tovafut rajtuk. Így érjük el egymást. A történeteinken keresztül. Ezek az én történeteim. Magamról és másokról. Létezőkről és kitaláltakról.