A gőg napjai ha leperegnek, Te ott leszel

A

Otthon vagyok ebben az elnémult faluban, a múlt árnyékai pedig szokatlan élességgel vetülnek a szoba falára. Ilyenkor újra érzem ennek a helynek a fojtogató gravitációját, aminek tömegvonzásából csak áldozatok árán tudtam megszökni. Az egyik ilyen áldozat Te voltál. Nyolc év kellett hozzá, hogy legyen merszem szembenézni vele. Egy ilyen év után, mint amilyen ez a 2020-as volt, akarva és akaratlanul is elszámolunk a tévedéseinkkel, helytelen cselekedeteinkkel, igyekszünk megbánást tanúsítani.

Nem hittem, hogy van közösségi média profilod, soha nem kerestem rád a pofakönyvön. Nem mertem, mert rettegtem, hogy ha meglátom az arcod, akkor még annál jobban is széttörök, mint amikor először léptem át a határt, úton Pestre, bőröndökkel és könnyekkel. Pedig az sem volt közönséges, elhiheted.

Akkortájban mindenben a tragédiát kerestem és ügyesen bele is magyaráztam, többek között ebbe a furcsa, első nagy szerelembe is. Hogy Téged szerettelek-e, vagy magát azt a fertőző betegséghez fogható érzést, máig sem tudom.

Emlékszel? Akkor még csak butatelefonjaink voltak és minden SMS pénzbe került, minden apró gondolatot, minden szót, amit egymásnak küldtünk meg kellett fontolnunk, hogy belecsomagoljuk azokat a mára kifakult érzéseket, amiket azon a nyáron éreztünk.

Magasra tetted a lécet, túl magasra. Gyakorlott szerető voltál, igazán felnőtt, kicsit meg is keseredett, ténferegtél az életed útján. Hat évvel idősebben. Alig nevettél, mosolyogni is csak ritkán láttalak. Most értettem csak meg, az akkori éned, most, hogy fiatalságom zenitjére értem. Tanácstalan vagyok merre is kellene indulnom; a nagy célok közül majdnem mindet elértem.

Érdekes, hogy utánad nem tudtam senkivel semmit kezdeni. Eddig tartott a múltunk cserepeit egybe illeszteni. Tudtad? Van egy Japán szokás, a kintsugi. Egy darabjaira tört poharat, vagy tányért, nem dobnak ki, hanem összeragasztanak és a törésvonalakat aranyfestékkel emelik ki. Mert a sérülések mindig egyediek és ettől gyönyörűek. Én most végeztem a közös sebeink megfestésével, a történetünkkel. És káprázatos lett.

Most megtaláltak és nézem a képeid. Távolinak tűnsz, idegennek, pedig néha, lefekvés után, még órákig néztem az arcod, az utcai lámpa beszűrődő fényében. Nem mertem elaludni, mert féltem tőle, hogy nem leszel itt, mikor felébredek. Ma már csak rokonszenvet és édes nosztalgiát érzek. Talán ezért is írtam most, ennyi idő után. Hogy megköszönjem, hogy velem voltál és hogy, amikor kellett, mikor épp ugrani készültem, segítettél, hogy könnyebb legyen.

A vége milyen volt? Te is tudod. Akkor még túl fiatal voltam, sértődött, kiábrándult. A teljes elnémulás és, hogy megpróbáltalak tövestől kitépni magamból, hibás döntés volt. Nem tudtam én mit kezdeni ezzel a szörnyen sok és zavarba ejtő érzéssel, amit abban az évben megéltem általad és a döntéseim által. Úgy éreztem minden tekintetben elvesztettem az irányítást és innentől már egy láthatatlan kéz kormányoz. Mostantól velem már csak történnek a dolgok. Gyerek voltam, buta, önző. Remélem nem neheztelsz rám ezért.

Csak szerettem volna, ha tudod, hogy milyen sokat jelentett az a nyár Veled.

Köszönök mindent. Neked.

A szerzőről

[RPD]

Mindenkinek van egy története. Még azoknak is, akik ezt tagadják, vagy nem tartják a sajátjukat különösebben érdekesnek. Ezekben a történethálókban foglalunk helyet mindannyian. A szálak hol összefonódnak, hol szétszakadnak. Csak egy biztos: minden tett, minden rezgés tovafut rajtuk. Így érjük el egymást. A történeteinken keresztül. Ezek az én történeteim. Magamról és másokról. Létezőkről és kitaláltakról.

Szóljon hozzá

Írta [RPD]

Történet fa

Történet morzsák

A Történetíró

[RPD]

Mindenkinek van egy története. Még azoknak is, akik ezt tagadják, vagy nem tartják a sajátjukat különösebben érdekesnek. Ezekben a történethálókban foglalunk helyet mindannyian. A szálak hol összefonódnak, hol szétszakadnak. Csak egy biztos: minden tett, minden rezgés tovafut rajtuk. Így érjük el egymást. A történeteinken keresztül. Ezek az én történeteim. Magamról és másokról. Létezőkről és kitaláltakról.