Börtön

B

Börtön! – riadok fel az őszi karanténunk sokadik reggelén.

Hány óra? Meghatározhatatlan. A november közepi fény gyakran csal meg, főleg itt, ahol a magas falakkal övezett, belső kertre néző ablakomba éppen csak becsorgat valamit az ég életadó nedűjéből.

Halogatom a pillanatokat. A felkelés, a kávéfőzés, a szellőztetés és a munkakezdés pillanatát is.

Izolált világom két szintre oszlik. A galérián felülire, ahol ott a sóhajokkal teli fekhelyem, a rosszul beállított ébresztőórám, mellette tornyosul egy csomó még vagy már megunt, félbehagyott könyv az éjjeli szekrényemen. Ez a szendergés, a nyugodt szuszogás dimenziója.

A lépcső alján már a hétköznapok fabrikált valósága kezdődik: a régi, varrógép asztalból átalakított munkaállomás realitása. A vélt és remélt produktivitás kétszer két négyzetmétere. Ebben az évben inkább a tortúra egyik stációja. Amott az olcsó kanapé, amelyen sem ülni, sem feküdni nem lehet kényelmesen, szemben a nagy tévével, amit valami égi sugallatra vettem 19 végén, sejtve, hogy minden elterelésre szükségem lesz a következő évben, amivel megőrizhetem a józanságom.

Most ősz van. A fridzsideremben egy kiló zsír ásítozik és sokszínű üvegek csörrennek össze. Bennük bódulat.

A halogatás a legrosszabb, hogy minden nap úgy úszik el, mint tavaszi mező felett a fürge bárányfelhők. Hát listákat írok, célokat állítok.

És húzom a rovátkákat. A listára, a börtön falára, a lelkem húsára.

A szerzőről

[RPD]

Mindenkinek van egy története. Még azoknak is, akik ezt tagadják, vagy nem tartják a sajátjukat különösebben érdekesnek. Ezekben a történethálókban foglalunk helyet mindannyian. A szálak hol összefonódnak, hol szétszakadnak. Csak egy biztos: minden tett, minden rezgés tovafut rajtuk. Így érjük el egymást. A történeteinken keresztül. Ezek az én történeteim. Magamról és másokról. Létezőkről és kitaláltakról.

Szóljon hozzá

Írta [RPD]

Történet fa

Történet morzsák

A Történetíró

[RPD]

Mindenkinek van egy története. Még azoknak is, akik ezt tagadják, vagy nem tartják a sajátjukat különösebben érdekesnek. Ezekben a történethálókban foglalunk helyet mindannyian. A szálak hol összefonódnak, hol szétszakadnak. Csak egy biztos: minden tett, minden rezgés tovafut rajtuk. Így érjük el egymást. A történeteinken keresztül. Ezek az én történeteim. Magamról és másokról. Létezőkről és kitaláltakról.