Első hó

E

Röpke polkát járnak a hópelyhek az égen, lassan betemetik a világot. Fehér takarója alatt alszanak a házak, kertek, utcák, emberek. Elcsendesedik a motozó nesz is a szenes kályhával befűtött szobában. Gyerek nyomja piros orcáját az ablaküvegnek és nézi a tél súlyos varázsától megbűvölve a hóesést.

Még emlékszem az első hóra. Bizonyosan ezért rajongok érte ennyire, mert az emléke oly kedves. Négy éves lehettem. Nem is maga a hóesés ténye ami oktondi gyermekagyamba vésődött. Inkább az izgalom, mikor anyám kimutatott a jégkristályok szegélyezte ablakon:
-Nézd, így jön hát a tél; zúzmarásan, tollpihésen!

Rám adta a talán kék színű kezeslábast meg a csizmáimat, aztán felkapott és szaladt ki velem a kertbe. A szent kertbe, amire vetésidőben rálépni sem volt szabad! Most meg ott hemperegtünk a bokáig érő hóban, hangosan kacagva, angyalnyomatot hagytunk a szűz havon. Meg hóembert gurítottunk az udvari villanyégő sárgásan pislákoló fényénél. Anyám kerített neki rozsdás, kék vasfazekat a fejére, két szemet meg gombokat a szenesből, és hideg fonnyasztotta sárgarépát a veremből.
– Hisz orr is kell neki, hagy szagolja bele csak ő is a decemberi öreg este csípős levegőjébe!

Más nem is maradt meg ekkorról. Csak a szívem celluloidjára rögzített fényjáték. Boldog, nem megrendezett jelenet; gyér világítással. Életünk filmjében valahol mindannyiunknak ott szerepel ugyanez. Az első hó.

A szerzőről

[RPD]

Mindenkinek van egy története. Még azoknak is, akik ezt tagadják, vagy nem tartják a sajátjukat különösebben érdekesnek. Ezekben a történethálókban foglalunk helyet mindannyian. A szálak hol összefonódnak, hol szétszakadnak. Csak egy biztos: minden tett, minden rezgés tovafut rajtuk. Így érjük el egymást. A történeteinken keresztül. Ezek az én történeteim. Magamról és másokról. Létezőkről és kitaláltakról.

Szóljon hozzá

Írta [RPD]

Történet fa

Történet morzsák

A Történetíró

[RPD]

Mindenkinek van egy története. Még azoknak is, akik ezt tagadják, vagy nem tartják a sajátjukat különösebben érdekesnek. Ezekben a történethálókban foglalunk helyet mindannyian. A szálak hol összefonódnak, hol szétszakadnak. Csak egy biztos: minden tett, minden rezgés tovafut rajtuk. Így érjük el egymást. A történeteinken keresztül. Ezek az én történeteim. Magamról és másokról. Létezőkről és kitaláltakról.