Az ember próbálkozik egy egész, keserves életen át. Már a kezdetektől. Lábra állni, valamit érthető módon gagyogni, ákombákomokat papírra vetni. Mindig jön egy újabb kihívás, egy újabb jelölőnégyzet, ahová ikszelni illik, hogy lám, akkor most ez is megvan.
Egy alternatív módon ilyen a párkapcsolat is. Amikor valaki itt szuszog melletted az ágyban, és csak remélheted, hogy te, a te részedet jól csinálod. A szuszogásban is. A többiről nem is beszélve.
Benned van ez a gondolat, hogy az eddigi 35 éven át kivésett személyiséged szobrából, most akkor mennyit kellene letakarni, hogy az összképben, a másik is érvényesülhessen. Tudod, mint ahogy a nagyon különböző alkotóelemekből álló mű, végre kompozícióvá válhasson.
Reggel, öt. Van szuszogás melletted. Talán most csak ennyinek is elég lenne örülni, és nem túlgondolni.
