Tasli

T

Végtére a január sosem ígér semmit az alig megkezdett, de már félbe is hagyott újévi fogadalmakon, hideg zúzmarán, lassan világosodó nappalokon és kényelmetlenül feszülő nadrágkorcokon kívül.  Nem volt ez másképp 2020-ban sem. A külön bejáratú valóságunk kopott díszletei között vedeltük a poshadt Chardonnayt. Már épp el is bóbiskoltunk volna, miközben napfényt és strandot vizionáltunk, várva a nyárra, de legalábbis az április végére. Ekkor jött a tasli, amitől hirtelen kihúztuk magunk, kizökkentünk a megszokásból és egy pillanatra a rendszeren kívülre láttunk.

A vírushelyzet erőszakkal irányította rá a figyelmünket, hogy mennyire naiv módon is hiszünk az örök növekedésben, a jólétben, a bőségben és persze a kikezdhetetlennek hitt testi és lelki erőnkben. Remegő térdekkel a földre roskadva kellett belátni, hogy semmi sem úgy van ahogy hittük. Amit biztosnak véltünk az premier plánban porladt szét: munkahelyek, párkapcsolatok, nagyszülők, barátságok, ünnepek, tömeg, a plasztik szarok az aliexpress-ről. Az egész tavasz sztárja a toalettpapír és a liszt voltak: limitáltuk inputra és outputra szituációt, csak hogy elbírjunk vele.

A tasli minőségéről, erősségéről vagy váratlanságáról hosszasan vitatkozhatunk. Szükségessége viszont megfellebbezhetetlen. El voltunk itt szépen, csendben, rohadt ugyan a rendszer alattunk, meg a bolygó, meg az emberi kapcsolataink is csak ilyen futólagos, laza, bármikor folytatható, de még inkább abbahagyható chatbuborékokban léteztek. Semmi sem volt muszáj, mindenre ráértünk még. Életmódot, várost, országot, párt, rossz szokást váltani. Körülöttem a taslitól mindenki megszeppent és mélyen magába nézett.

Hogy ki mit talált? Az év végeztével van, aki csak borút látott, mások derűt is.

A szerzőről

[RPD]

Mindenkinek van egy története. Még azoknak is, akik ezt tagadják, vagy nem tartják a sajátjukat különösebben érdekesnek. Ezekben a történethálókban foglalunk helyet mindannyian. A szálak hol összefonódnak, hol szétszakadnak. Csak egy biztos: minden tett, minden rezgés tovafut rajtuk. Így érjük el egymást. A történeteinken keresztül. Ezek az én történeteim. Magamról és másokról. Létezőkről és kitaláltakról.

Szóljon hozzá

Írta [RPD]

Történet fa

Történet morzsák

A Történetíró

[RPD]

Mindenkinek van egy története. Még azoknak is, akik ezt tagadják, vagy nem tartják a sajátjukat különösebben érdekesnek. Ezekben a történethálókban foglalunk helyet mindannyian. A szálak hol összefonódnak, hol szétszakadnak. Csak egy biztos: minden tett, minden rezgés tovafut rajtuk. Így érjük el egymást. A történeteinken keresztül. Ezek az én történeteim. Magamról és másokról. Létezőkről és kitaláltakról.