Viszlát 2021, és kösz a halakat!

V

Míg mások az üres pezsgősüvegeket próbálják kikotorni a szófa alól és némi lélekjelenlétet erőltetni magukra a töltött káposzta meg a lencse felmelegítéséhez, amiből úgysem eszik senki, mert túl másnapos hozzá, addig én meglehetős elégedettséggel süllyesztem el az albérletem karácsonyi dekor tartozékait egy nejlonzacskóba. Az év első napját ezért is várom, mert végre felszabadulunk egy csomó kötelezettség alól, mint amilyen a túlzott fogyasztás (legyen szó lapos tévéről vagy bejgliről, egyre megy) és az ezek köré szervezett ünnepek miatti feszengés és tanult ájtatossága alól. Végre újra látnak a beleim friss zöldséget, de még inkább annak örülök, hogy ismét eljön a célkitűzések ideje. Szándékosan nem fogadalmakat írtam, mert ismerjük a természetüket: teljesen álomszerűek és nélkülöznek bármelyfokú tovább gondolást, tervet. A célkitűzés – számomra legalábbis – nem egy illuzórikus vágy megfogalmazását jelenti, hanem az előttem álló esztendő alatt valóban megvalósítható apró változás megtervezését és kivitelezését. Igazából csak azért kötöm sokszor jómagam ezeket a terveket az év elejéhez, mert könnyebb így nekiindulni, vagy mert statisztikai szempontból szükséges éppen az év elején belevágni.

Volt ez az év itt, a 2021 és tényleg számtalan dolog történt, igaz az utóbbi időben minden valahogy összemosódik. A közélet és politika hullámverésének állandó morajlása mögött folyamatosan jelen vont a COVID-19 árnya és a lehet legkülönfélébb módokon emlékeztetett bennünket újra és újra, hogy mennyire könnyen összeomolhat a társadalmunk. Végre széleskörben elérhetővé váltak a vírus elleni oltások. Először csak 2 adagot kaptunk, majd az újabbnál újabb (delta, később omikron) variánsoknak köszönhetően már egy 3. adaggal is gyarapodtunk. Jómagam 2 Sputnik-V vel indítottam és egy Pfizer-rel koronáztam meg a koronát. De tényleg nem szeretném kifogni a szelet a remek Német Tamás vitorlájából, aki Magyarország vonatkozásában remekül összefoglalja, mennyi irreális és hajmeresztő dolog történt a világgal, vagy a mi kis rántotthús országunkkal:

1 hozzászólás

  • Lehet, hogy csak én vagyok ezzel így, de mintha évről-évre egyre furább dolgok történnének a világban és persze itthon is. Bár hozzá teszem, eléggé lazán követtem az eseményeket. Amik nagy port kavartak, persze úgyis a fülembe jutottak, de így végighallgatva az összefoglalót, hát mondhatjuk azt, hogy tömény volt 2021. Nem tudok optimista lenni, de mégis azt kívánom, hogy 2022 legyen kíméletesebb hozzánk.

Írta [RPD]

A Történetíró

[RPD]

Mindenkinek van egy története. Még azoknak is, akik ezt tagadják, vagy nem tartják a sajátjukat különösebben érdekesnek. Ezekben a történethálókban foglalunk helyet mindannyian. A szálak hol összefonódnak, hol szétszakadnak. Csak egy biztos: minden tett, minden rezgés tovafut rajtuk. Így érjük el egymást. A történeteinken keresztül. Ezek az én történeteim. Magamról és másokról. Létezőkről és kitaláltakról.

Történet fa

Történet morzsák