A fajtajelleg megértése

A

A Szájer sztori kétségtelenül az amúgy is szürreális 2020-as évünk „koronáján” a legfényesebb ékkő.

Hogy hogyan hasonulhat meg valaki önmagával eddig a szintig? A hétköznapi emberek számára talán nehezen felfogható. Sokaknak az egész történetből, a botrányból csak a rejtőzködő, homoszexuális vágyainak engedelmeskedő férfi képe marad meg, aki a legnagyobb képmutatások színfalai mögött, törvényt szegve, csapat egy szexbuliban.

Ahogy egyre jobban kikerekedik a történet, a magyar médiumok zöme kiemeli, hogy nem a meleg vonal itt a fő gond. Mint meleg ember, én viszont pont ezt látom aggályosnak. Főleg, hogy a kormány a kultúrharcának megvívása közben a csatatérre cibálta az LMBTQ kisebbséget is a saját narratívájának igazolása címén. A hergelés jogán. Miközben ez a szexuális kisebbség – lakosság arányosan – elenyésző létszámú. Bizonyos, hogy sokkal nagyobb szociális problémák is fellelhetők az országhatárokon belül, amikkel sürgetőbb foglalkozni.

Szalmabábnak használnak bennünket. Elterelésnek. Mindezt úgy, hogy célkeresztbe állítanak. Az aljasság csimborasszója viszont Szájer József és az Ő, már-már eposzi magasságokba emelkedő botránya.

Dióhéjban

Kafkai jelenetsor játszódott le november 27-én, este egy brüsszeli házibuliban, amire csendháborítás és a kijárási tilalom vélhető megszegése miatt csapott le a belga rendőrség, csakhogy kiderüljön, hogy egy 25 fős meleg orgián ütöttek rajta. Az egyik résztvevő, az ablakon keresztül meglógva, az ereszen leereszkedve próbált kereket oldani. Ha a híradásoknak hinni lehet: meztelenül, véres kézzel. Hátizsákkal. Amiben ecstasy-t találtak.

A már eddig is regényes dolog pikantériája: a menekülő egy magyar, Európai Parlamenti képviselő. Nem is akármilyen: a lassan évtizede regnáló, keresztény konzervatív kormánypárt alapító tagja, harminc év politikai karrierrel a háta mögött. Egyik ideológiai sarokpontja, hisz az ő iPadjén íródott a „gránitszilárdságú Alaptörvény” is. Az Alaptörvény, amely egyre több területen csorbítja – többek között – annak a szexuális kisebbségnek a jogait, aminek érintőlegesen (hisz van családja, felesége, gyereke) ő maga is tagja.

A fajtajelleg megértése

Ahhoz, hogy a hazugságok hálójába gabalyodó EP képviselő ügyét és annak ideológiai súlyosságát megértsük, meg kell értenünk az LMBTQ emberek belső harcát. Mi, melegek először hazudni tanulunk meg. Beszélni csak aztán. Eljön a pont az életünkben, mikor csodálkozó Pikacsu fejjel konstatáljuk, hogy valami nem stimmel velünk. Egy nagyon alapvető vágy bennünk máshogy működik.

Ami a hétköznapi ember számára biológiai szempontból kijelöl egy célt, sorsot és keretbe foglalja az életét, az egy meleg ember szempontjából a szenvedés útját nyitja meg. Nem zúgnak fanfárok, nem ügetnek rózsaszín egyszarvúak és nem hullik szivárványszín konfetti eső senkire, mikor eljön a rádöbbenés pillanata. Az a rettenet, a félelem, a szégyen és a magány desztillált momentuma.

Van, aki megtörik és bizony van, aki túl sem éli. Sokunkat kitagad a saját családja. Megvet a környezete. Esetleg összeverik. Más országban pogromokon semmisítenek meg bennünket.
Hát hidd el, nincs benne semmi ünnepelni való. Főleg nem ma, és nem Magyarországon.

Mi hát az adekvát reakció? Defenzívába vonulunk. Először csak lódítunk, bagatellizálunk. Aztán ahogy egyre sürgetőbb kérdések záporoznak ránk barátaink, testvéreink, szüleink, nagyszüleink részéről, nincs mit tenni. Csak az átlátszó hazugság marad. Ha még hithű keresztények is vagyunk a tetejébe az külön bónuszpont az éppen kiteljesedő ambivalenciánkban.

A hazugságok tégláiból aztán lassan, magas fal épül. Vannak, akik annyira jók benne, hogy el is hiszik a saját történetüket. Így hát belevágnak egy hazug életbe. Nem emberi gyengeségből, hanem mert “normálisok” akarnak lenni. Mindenáron. Tagadás és önutálat. De a színek felszínre törnek. Előbb vagy utóbb.

Akkor pedig – mint Szájer esetében is – nem csak mi sérülünk, hanem mindenki körülöttünk járulékos vesztségként végzi. A képmutatás vége egyben a képmutató jóhírének vége is. Egy tagadásban élt élet, önmagát tagadja meg. De ez csak a kisebbik baj.

Megtagadott másokat is. A saját sorstársait, akikhez még akkor is köze van, ha nem vállal velük közösséget. Mert tevékenyen részt vett a saját fajtájának ellehetetlenítésében. Elvitatva ezzel annak az önazonosságért vívott harcnak az értelmét, amiért mások síkra szállnak. A nemváltoztatásért. Az egybekelésért a törvény színe előtt. Az utódgondozásért vagy gyerekvállalásért.

Cserbenhagyás vagy árulás?

A közéletben többször feljön most a két kifejezés. Mi tett Szájer? Cserben hagyta vagy elárulta a magyarországi sorstársait?
A cserben hagyás, mint olyan egy passzív cselekedet. Látom a fuldokolót a medencében, de nem miattam van ott, nem én vagyok oka.

Az árulás viszont aktív cselekedet. Én lököm be a medencébe azt, aki csak kapálódzni tud. Mi több még a fejét is a víz alá nyomom.

Az Alaptörvény szolgai módon történő szerkesztésével, tiltakozás nélküli átírásával Szájer nem cserben hagyta a fajtáját. Hanem elárulta.

Ebből nemigen van kiút

A közéletben páran megpendítettek olyan húrokat is, miszerint Szájer egyetlen helyes döntése – miután feladta tisztségét és saját pártja az utcára lökte -, hogy beleáll. Hogy ezentúl szivárványszín köpenyben jár, és megpróbál végre segíteni is annak a közösségnek valamilyen formában, amelyet oly sokáig megtagadott, ellehetetlenítésében szerepet játszott.

Hogy én, melegként kívánom-e, hogy Szájer 180 fokos fordulat után az ügyünk élére álljon, Pride-ot nyisson meg és lakossági fórumokon beszéljen?

Mindenki döntse el maga, mennyire tartaná hitelesnek.

A szerzőről

[RPD]

Mindenkinek van egy története. Még azoknak is, akik ezt tagadják, vagy nem tartják a sajátjukat különösebben érdekesnek. Ezekben a történethálókban foglalunk helyet mindannyian. A szálak hol összefonódnak, hol szétszakadnak. Csak egy biztos: minden tett, minden rezgés tovafut rajtuk. Így érjük el egymást. A történeteinken keresztül. Ezek az én történeteim. Magamról és másokról. Létezőkről és kitaláltakról.

Szóljon hozzá

Írta [RPD]

Történet fa

Történet morzsák

A Történetíró

[RPD]

Mindenkinek van egy története. Még azoknak is, akik ezt tagadják, vagy nem tartják a sajátjukat különösebben érdekesnek. Ezekben a történethálókban foglalunk helyet mindannyian. A szálak hol összefonódnak, hol szétszakadnak. Csak egy biztos: minden tett, minden rezgés tovafut rajtuk. Így érjük el egymást. A történeteinken keresztül. Ezek az én történeteim. Magamról és másokról. Létezőkről és kitaláltakról.