beszély történetek, hozott anyagból is

Zárdában a Pestis idején

Z

Szoknyáját jól maga alá szedve ücsörög, markában sima kavicsot görgetve. Szöszöl. Te jó ég, ő itt szöszöl, mert erre nincs jobb szó. Jézus menyasszonya szöszöl! Szentségtörés!

Pedig ez a tény. Épp el van foglalva a semmivel míg odakint ezrek halnak a járványtól. Ők meg itt a kolostor szürke falai közé parancsolva úgy tesznek, mintha minden a lehető legnagyobb rendben lenne. Felfordul a gyomra a tömjénszagtól és az álszentségtől.

Hányszor kérte már a tisztelendő anyát: engedje ki, hagy segítsen a haldoklókon és betegeken. Isten biztos megóvja az ő szolgáit, hisz tiszta szándékkal járnak eme földi pokolban. Ha gyógyírt nem is, de feloldozást és enyhülést még oszthatnak a rászorulóknak. Jól tudja hogy mennyi gyógynövény szárad a padláson. Igaz főként teafüvek, de nyílt titok, hogy ott hátul, az elkerített részben akad bőven látnok zsálya meg mákhaj is.

Egész rakásokat halmoztak egymásra. A legyengült betegeknek egy nagy csésze mákhaj tea minden gondját elűzi. A szerencsésebbek még el is alszanak tőle örökre. Legalább nem szenvednek tovább.

Észbe kap, hiszen ilyenre még gondolnia sem szabad! Az életet nem szabad kioltani! Ötödik parancsolat! Sóhajt. Mindenki alakoskodik.

Ő itt huszonkilenc évesen, szűzként, apácaként szöszöl. Jó, akkor nem szöszöl, hanem éppen rémesen el van foglalva egy kőrakás közepén. Mindenki nagyon el van foglalva. Ahogy éppen etájt a spájzban Inucencia nővér is roppantmód el van foglalva a pestis miatt itt ragadt fiatal diakónussal. Töcskölnek.

Halovány mosoly fut át arcán. Ezt a szavat még jó pár évvel ezelőtt hallotta mikor egy az érseknek címzett levelet kellett kézbesítenie. Nagy az a város. Elég volt eltévesztenie egy utcasarkot és máris a bordélynegyedben találta magát. Be is ment az egyik házba útba igazításért.

A madame meg csak hangosan felröhögött, majd kimeresztette a rumtól vizenyős szemeit és gúnyosan rikoltotta:
– Itt jányom nem imádkoznak, itt TÖCSKÖLNEK!

Többekről is tudott, mióta a Tiszta Szívek kolostorába került. Szentségtelennek tartotta az ilyen beszédet a cselekedetről nem is szólva, de mindig örült ha új szavakat és kifejezéseket tanulhatott.

– Na most a városban legalább nem töcskölnek! Elviszi mindet a kaszás! – pattant fel a szökőkút kávájáról és diadalmasan húzta ki magát. Aztán gyorsan meg is görnyedt és felsandított az égre. Hatodik parancsolat…

Ez tarthatatlan, gyónnia kell! De mégis, mit mondjon ha beül a székbe? Hisz összetörné azt a filigrán alkatú nőt, aki mindig oly nagy becsben tartotta. Hogyan lehetne ilyet gyónni mégis? A végén még kikiáltanák megszállottnak és egy-kettő jönne az érvágás meg koponyalékelés. Ha szerencsés. Ha meg nem, akkor mezítelenre vetkőztetve a maradék rőzséből hányt rakás tetejére dobnák és alá gyújtanának. Errefelé ritka dolog a szórakozás és már oly hosszú ideje tart a pestis. Mindenki elunta magát. Egy spanyol apácát megégetni mégis csak valami!

Akkor nem gyón. Majd a túlvilágon a purgatóriumban megtisztítják. Úgyse hiszi el, hogy másnak nem jár a fejében valami apácához nem illő. Leona nővér torkos, Mihaela nyelve éles, Rafaella lopja a misebort, Donatella meg hazug, nem is kicsit. Inucencia meg töcsköl. Lenne mit meggyónni mindannyinak! Ő legalább nem csinálja egyiket sem. A gondolatot meg csak a Mindenható látja, az meg nem fecseg, csak rovátkát húz. Aztán lesz ami lesz.

Visszaereszkedett a kút peremére, keresztbe vetette lábát, ahogy a világi nőktől látta és élvezte az őszi napfény bágyadt ragyogását és a szellőt, amelyben mészpor és égő testek szaga keveredett a halottakat sodró folyó bűzével….

El volt foglalva a semmivel.

A szerzőről

P 2501

Személyem rejtve a történetek kulisszái mögött; számos megesett, mások kitaláltak. Van, ami tapasztalat és van ami hallomás, esetleg délibábos látomás. Van, ami nyugodt és szép, de zömében nem erről szólok épp. Beszélyek között élve, azokat megörökítve igyekszem átélhetővé tenni, hol vidám kalandba, hol iszamós drámába foglalni e létezést.

Szóljon hozzá

Írta P 2501
beszély történetek, hozott anyagból is