Végtére a január sosem ígér semmit az alig megkezdett, de már félbe is hagyott újévi fogadalmakon, hideg zúzmarán, lassan világosodó nappalokon és kényelmetlenül feszülő nadrágkorcokon kívül. Nem volt ez másképp 2020-ban sem. A külön bejáratú valóságunk kopott díszletei között vedeltük a poshadt Chardonnayt. Már épp el is bóbiskoltunk volna, miközben napfényt és strandot vizionáltunk, várva a...
Jött e-mail Annától. Még jó múltkor. Mindig kicsit feszélyezve nyitotta meg ezeket. Legendásan rossz kapcsolattartó hírében állt. Többször próbálta megfejteni miért feledkezik meg az emberekről egy idő után, ha nem találkozik velük. Egyke volt, korán lett félárva, aztán ott volt a szegénység is, ami végig kísérte a fiatal felnőtt éveit. A körülmények kedveztek a befelé fordulásnak, a felfogásnak...
Izolált világom két szintre oszlik. A galérián felülire, ahol ott a sóhajokkal teli fekhelyem, a rosszul beállított ébresztőórám, mellette tornyosul egy csomó még vagy már megunt, félbehagyott könyv az éjjeli szekrényemen. Ez a szendergés, a nyugodt szuszogás dimenziója.
Mindenkinek van egy története. Még azoknak is, akik ezt tagadják, vagy nem tartják a sajátjukat különösebben érdekesnek. Ezekben a történethálókban foglalunk helyet mindannyian. A szálak hol összefonódnak, hol szétszakadnak. Csak egy biztos: minden tett, minden rezgés tovafut rajtuk. Így érjük el egymást. A történeteinken keresztül. Ezek az én történeteim. Magamról és másokról. Létezőkről és kitaláltakról.