Míg mások az üres pezsgősüvegeket próbálják kikotorni a szófa alól és némi lélekjelenlétet erőltetni magukra a töltött káposzta meg a lencse felmelegítéséhez, amiből úgysem eszik senki, mert túl másnapos hozzá, addig én meglehetős elégedettséggel süllyesztem el az albérletem karácsonyi dekor tartozékait egy nejlonzacskóba.
Mindenkinek van egy története. Még azoknak is, akik ezt tagadják, vagy nem tartják a sajátjukat különösebben érdekesnek. Ezekben a történethálókban foglalunk helyet mindannyian. A szálak hol összefonódnak, hol szétszakadnak. Csak egy biztos: minden tett, minden rezgés tovafut rajtuk. Így érjük el egymást. A történeteinken keresztül. Ezek az én történeteim. Magamról és másokról. Létezőkről és kitaláltakról.