Az utcák levegőjében emberi vizelet és döner kebab szaga keveredik. Novemberi, hideg szél motoz a templom körüli park ágai között. Minden levelük sárgásbarnán tapad a múlt párás kérgére. Tapogatom a házak falát. Tenyerem alatt érdesen húzódik az budapesti utcák bőre. Gyógyszerízt érzek a számban, meg keserűséget. Azt nem a gyógyszertől. Hanem a kilátástalanságtól. Kilátástalanság. Kilátás...
A gőg napjai ha leperegnek, Te ott leszel
Otthon vagyok ebben az elnémult faluban, a múlt árnyékai pedig szokatlan élességgel vetülnek a szoba falára. Ilyenkor újra érzem ennek a helynek a fojtogató gravitációját, aminek tömegvonzásából csak áldozatok árán tudtam megszökni. Az egyik ilyen áldozat Te voltál. Nyolc év kellett hozzá, hogy legyen merszem szembenézni vele. Egy ilyen év után, mint amilyen ez a 2020-as volt, akarva és...