Ő itt huszonkilenc évesen, szűzként, apácaként szöszöl. Jó, akkor nem szöszöl, hanem éppen rémesen el van foglalva egy kőrakás közepén. Mindenki nagyon el van foglalva. Ahogy éppen etájt a spájzban Inucencia nővér is roppantmód el van foglalva a pestis miatt itt ragadt fiatal diakónussal. Töcskölnek.
Mindenkinek van egy története. Még azoknak is, akik ezt tagadják, vagy nem tartják a sajátjukat különösebben érdekesnek. Ezekben a történethálókban foglalunk helyet mindannyian. A szálak hol összefonódnak, hol szétszakadnak. Csak egy biztos: minden tett, minden rezgés tovafut rajtuk. Így érjük el egymást. A történeteinken keresztül. Ezek az én történeteim. Magamról és másokról. Létezőkről és kitaláltakról.