Reggel, öt. Van szuszogás melletted. Talán most csak ennyinek is elég lenne örülni, és nem túlgondolni.
Börtön
Izolált világom két szintre oszlik. A galérián felülire, ahol ott a sóhajokkal teli fekhelyem, a rosszul beállított ébresztőórám, mellette tornyosul egy csomó még vagy már megunt, félbehagyott könyv az éjjeli szekrényemen. Ez a szendergés, a nyugodt szuszogás dimenziója.
Üres frázisok vasárnap reggelre
Sugárözön csorog az égi korong kerekéről. Fényárban úsznak a lakótelep panelházai. Távolról mintha ezek a vasbeton oszlopok tartanák a kéken és szeplőtlen föléjük feszülő eget.